Minden nap összesen negyven perc "kiesik" a látásunkból a Szakkád mozgásnak köszönhetően. A szakkád egy olyan gyors szemmozgás, ami akkor következik be, amikor a szemünk fókusza egyik tárgyról átkerül egy másikra. 

"A szakkád mindkét szem gyors, egyidejű mozgását jelenti ugyanabba az irányba.Neve a francia saccader szóból ered, amelynek jelentése rángatás, ugrás. A szakkád a vizuális keresés, pásztázás egyik jellegzetes eszköze. Szemünk szakkádikus mozgása közben nem történik információfelvétel."

Ezalatt a mozgás alatt, ami egyébként a másodperc törtrésze alatt történik, a szemünk nem lát semmit, annyira elhomályosodik a gyors mozgásnak hála. Ez a homályosodás olyan gyorsan történik, hogy az agyunk nem bírná feldolgozni.

Ezért ezeket az apró homályokat az agyunknak valahogy meg kell szüntetnie, máskülönben állandóan szédülnénk. Az agyunk pedig a lehető legegyszerűbb megoldás választja: simán "kitörli" őket a memóriánkból, a keletkezett "lyukat" pedig megtölti az első tárgy (amiről átfókuszál a másikra) képével. Így "maszkolva" el az apró lyukat az időben - a jelenség angol neve saccadic masking, tükörfordításban valahogy úgy hangzik, Szakkád maszkolás. 

Ez elég gyakran megtörténik - mivel hogy a szemünk elég gyakran átáll egyik tárgyról a másikra. És bár az egész jelenség egy másodperc törtrésze alatt lezajlik, ami nem tűnhet soknak, egy egész nap alatt összeadva nagyjából egy negyven perces időtartamot ölel fel. 80 éves korunkra (ha megérjük) pedig 2,1 évet töltöttünk kvázi vakon, "memóriatörölve" az életünkből.

Forrás