"Neked is egy..." - Bálint Sebestyén

Holnap lesz pontosan a hetvenedik napja annak, hogy a kormány élesítette a nemzeti trafiktörvényt, vagyis hogy dohányárut csak és kizárólag az erre érdemes, széles körben vitatott elbírálási eljárású nemzeti dohányboltokban lehessen vásárolni. Nézzük hát meg, hogy áll most a trafikmutyi renoméja!

Szinte hihetetlen, de az új trafiktörvény szinte az egyetlen olyan kérdés, amiben mint nemzet, a magyarok döntő többsége egyetért! Az előző dohányzást érintő legkomolyabb változás az volt, hogy a szórakozóhelyek, kocsmák, éttermek területéről kitiltották a bagósokat, amire a dohányosok többsége morgott, hogy korsó sör a cigi nélkül mondd mit ér, a nem dohányosok szó szerint fellélegezve üdvözölték, de páran a bagósok közül is örültek neki, hogy ezentúl kapnak majd levegőt a kedvenc diszkójukban, meg a sarki kocsmában se kell csákánnyal aprítani a füstöt belépéskor.

Ezzel szemben az idén nyáron bevezetett dohánytörvény olyan szintű nemzeti összefogást szült meg a magyar átlagemberek fejében, hogy az csodálatos: egyszerre utálják a bagósok és a nem bagósok, politikai beállítottságtól függetlenül! Nyugodt lélekkel sétáljunk oda az utcán bárkihez, és kérdezzük meg, hogy viszonyul a trafikmutyihoz, nem nagyon fogunk pozitív jelzőket hallani.

Tényleg igaz, hogy semmi sem hoz össze úgy két embert, mintha közösen gyűlölnének valamit: a dohányzók utálják, mert nagyban megnehezíti az életüket a trafikok utáni hajsza, és persze még több adó lesz a cigin, a nem dohányzók utálják azért, mert a trafikpályázat elbírálása még világviszonylatban is igen dobogós helyen lenne a politikai hatalommal való visszaélés listáján. Akik tíz, tizenöt, húsz éve üzemeltettek trafikot, és most szépen lehúzhatják a megélhetésükkel együtt a rolót is, az meg nyilván érthető okokból utálja. Az árpádvérehejj turbómagyaroktól a stadiondrukker focialistákon át a plázacica viccbeli szőkenőktől egészen a leghétköznapibb banyatankos mariknanénikig bezárólag egyöntetű a vélemény: senki nem szereti a trafiktörvényt.

Bár már előtte is létezett, de a trafikosdi vitte be igazán keményen a mutyi szót a köztudatba: serényen használjuk is azóta mindenre, kátyúzástól közpénzekig, de valahogy sose gondolunk bele, milyen szomorú ez. Egy népszerű városi legenda szerint az eszkimóknak több tucat szavuk van a hóra - ezzel párhuzamosan kérdezném, hány másik olyan nyelvet tudunk, ahol van egyszavas, szó szerinti megfelelője a mutyinak?

Bizony vakarja a fejét az egyszeri ember, mert hát a korrupció az nem azonos a mutyival: definíciója szerint előbbi olyan törvénybe ütköző cselekedet, ahol valaki pénzbeli juttatásért cserébe jogosulatlan előnyt biztosít másoknak.

A mutyi szóban az a "csodálatos", hogy benne van: itt egész egyszerűen a törvényt írják át, ferdítik el úgy, hogy jó legyen valakinek. Kell-e mondanom miért probléma, ha pont azok a törvényhozó kezek mutyiznak, akiknek harcolniuk kéne a korrupció ellen?

"Neked is egy..." - Bálint Sebestyén

Tehát nagyon, nagyon kis túlzással elmondható, hogy a trafikmutyit mindenki utálja: leginkább azért, mert gusztustalan, politikai alapon leszervezett lehúzásnak tartja, de hallottam már olyat is, akinek a nemzeti dohányboltok égbekiáltó rondasága szúrja a szemét, a legtömörebb válasz pedig az volt, hogy azért, mert utálom a kormányt. Nyugodt lélekkel elmondható, hogy a trafikmutyi, sőt a mutyi az lehet szótárilag a Fidesznek, mint ami az MSZPnek volt a böszme.

A trafikmutyi negatív megítélése annyira töretlen, hogy a cégek úgy menekülnek előle, mintha tüzes vas lenne. A napokban kezdődött a Felvonulási téren az ARC plakátkiállítás, ahol bizony több trafikos ihletésű plakátot is láthatunk, roppant népszerű a téma az alkotók körében. Gondolom nagyon nem ért meglepetésként senkit, hogy a Coca-Cola magyarországi képviselete a poszt elején látható kép láttán egy emberként hördült fel, köpte ki a reggeli kávét, és nyúlt azonnal a telefonért, hogy ez a trafikmutyis plakátot az ő bejegyzett trademark logójukkal még tegnapra szedjék le onnan, de legalább azonnal. És ez teljességgel jogos, sőt, érthető.

Az hiányzik ugyanis a legkevésbé bárkinek, hogy csak kicsit is összekapcsolják a nevét a trafiktörvénnyel, bármilyen szinten. A trafikmutyi egy fekete felhő, amit valahogy mindenki igyekszik elkerülni - aki megnyerte a pályázatot, az persze nem tudja, de cserébe betonbiztos megélhetést kapott: ugyanis a trafikjogokat a derék állam valamiért úgy adta ki a nyerteseknek, hogy ha netán idő előtt elvennék tőlük, akkor a magyar államnak - azaz nekünk, adózóknak - összesen nagyjából 15 milliárd forintot kelljen kipengetni fájdalomdíj formájában. Az három felcsúti stadion, az összehasonlítási alap kedvéért.

Mondjuk érdekes kérdés, hogy mégis milyen megfontolásból rakta bele a magyar állam önként és dalolva a saját golyóit egy képzeletbeli egérfogó alá, hacsak azért nem, mert a jelenlegi kormány tart egy esetleges kormányváltástól, és nem szeretné, ha egy év múlva, két év múlva kitúrnák őket az igencsak jól fizető mutyiból - a piaci versenyt meg hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának, köszi.

Hogyan tovább trafikmutyi után? Mert a lavina nem állhat meg, és a következő logikus lépés a mutyizda lépcsőjén egyértelműen az alkohol: számos olyan ország van, ahol már működik hasonló rendszer, tehát az esély egyértelműen adott a Nemzeti Italboltok rendszere előtt. Csak éppen kérdés, hogy megmeri-e húzni Orbán Viktor és a kormány ezt a lépést, mert az szerény véleményem szerint garantálná, hogy bukják a következő választásokat, betonkeményen. Már az is nagyon szomorú, hogy még elnéztük szinte szó nélkül a Fidesznek, hogy kivegye és eltapossa a még éppen égő cigarettát a kezünkből, de ha leülnek mellénk az asztalhoz, és kicsapják a kezünkből a korsó sört, abból már tényleg kocsmai verekedés lesz.

Ez lenne hát a trafikmutyi helyzete hetven derék, dolgos nappal később Magyarország életében: egységben és egyetértésben utáljuk, szégyelljük az egészet. Bár lenne valamije az országnak, ami mögé ugyanilyen egyetértésben be lehetne állni büszkén, mindenféle politikai gáncs nélkül. Bár lenne.