Az egyik legkeményebb hír volt mostanában, hogy az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun pontosan hogyan is végeztette kis saját tulajdon nagybátyját. Sortűz? Dehogy. Injekció? Ugyanmár! Akasztás? Amatőrök, legyint az az ifjú uralkodó. Kim Dzsongun ugyanis kutyákkal tépette szét a rokont. Szerencsétlen Csang Szongtheket a diktátor emberei pucérra vetkőztették, öt másik bizalmasával együtt, majd bedobták őket egy ketrecbe, és ráengedtek 120 kutyát, akiket előtte három napig éheztettek. Még belegondolni is borzongató.
Észak-Korea nem az a hely, amiről eddig is úgy nyilatkozott volna az utca embere, hogy egy szigorú, de igazságos, kiegyensúlyozott diktatúra, de feltehetőleg a fenti sorok után senki nem is fog még jó darabig hasonlót gondolni. És nem csak a rokonok, politikai ellenfelek járnak ott csúnyán: csíptek már meg turistát, újságírót, de persze a kereszténység, mint vallás, is elég keményen üldözve van ott. Gondolom egy az uralkodó által túlbuzgónak ítélt nyaralni vágyó pap kedvéért még oroszlánokat is szereztek volna. Azonban még Kim is csak gyenge kispályás a világtörténelem legdurvább kivégzéseit nézve.
Csónakázás, rönkölés
Ennek a mocsok undorító kivégzésnek több válfaja van, de a lényege ugyanaz: a halálra ítélt szerencsétlent hosszú ideig csak mézzel és tejjel etetik, hogy mindent elsöprő hasmenése legyen. Ezekután pucéran berakják megkötözve egy csónakba, vagy pedig belebújtatják egy üreges farönkbe, amiből csak a feje, a kezei és a lába lógnak ki. Mehet is vízre. Az áldozat egész teste be van kenzve mézzel, a vízbe nem fordulhat bele, a halálát pedig több dolog is okozhatja. Ha szerencséje van, belemászik egy rakás bogár a szájába, és megfullad. Ha nincs neki, akkor akár egészen két hétig is szenvedhet a saját ürülékében fetrengeve, amiben a helyi rovarok szaporodnak bőséggel, és végül a segglyukán át a szervezetébe is bejutnak, és bentről rágják szét. Embertelen halálnem, ha nincs a fulladás, akkor az éhhalál, szomjan halás még egész gyors opció. Ha szerencséjük volt.
Guminyaklánc
Dél-Afrikában volt elterjedt, illetve csak szeretném mondani, hogy volt, mert még a mai napig előfordul néha ilyen kivégzés. Egy benzinnel megtöltött gumikereket erőltetnek rá az áldozat mellkasára, úgy, hogy a kezei is belül vannak, hozzászorítva a testéhez. Ha kiszórakozták magukat a látványon, meggyújtják a kereket, ami olyan durva erővel ég, hogy a test szinte megolvad a tűztől.
Az öt fájdalom
Nagyon csúnya, darabolós megoldás: először levágják az áldozat orrát, egyben, ahogy van. Majd következik az egyik keze, amit az egyik lába követ. Az áldozatot kiherélik, mielőtt jöhetne a végső csapás: a csípőjénél kettévágják. A "feltalálója" Li Si, kínai miniszterelnök volt, aki bizonyára megbánta ezt a lépést, mivel őt is így végezték ki. Szopó.
Kettéfűrészelés
Állítólag Európában és Ázsiában is divat volt, elég kemény darab: az áldozat fejjel lefelé kikötözve, és fentről, ágyékból elkezdik kettéfűrészelni - ez már önmagában elég csúnya halál, de a fejjel lefelé felfüggesztésnek hála az agy sokkal, sokkal tovább kap vért, és oxigént, ezért a kiválasztott szerencsétlenek egészen az utolsó pillanatokig minden fájdalmat éreztek.
A vérző sas
A Vikingeknél volt divat, és szintén nem egy szép halál. Az áldozat bordáit óvatosan elvágták a gerincénél, eltörték és kifeszítették őket, hogy szárnyakat mintázzanak, majd a nyíláson kihúzták az áldozat tüdejét. Zárásnak, - mert miért ne? - sót szórtak a sebekbe. Roppantul remélem, hogy az áldozat ekkora már távozott az élők sorából.
Halálra zúzás
Nem puszta kivégzés volt, hanem vallató célú kínzás: kérdeztek valamit az áldozattól, és ha nem voltak elégedettek a válasszal, egész egyszerűen valami nehezéket pakoltak a mellkasára. Majd újra. És újra. És újra. Egészen addig, míg az áldozat nem vallott, vagy meg nem fulladt.
Kolumbiai nyakkendő
Szintén roppant véres darab: az áldozat torkát elvágják, majd a seben kihúzzák a nyelvét - innen a nyakkendő kifejezés. Néha még napjainkban is használján jellemzően drogkatrell, maffia ügyekben, megfélemlítés, megalázás, dominancia jelzés céljából.
Felcsévélés
Az Egyesült Államokból származik, de Iránban inkább divat még most is: hasonlít az akasztásra, csak ott az áldozat nyakán a kötél, és utána kirúgják alól a széket, beejtik valahova, ami rendszerint, ha szerencséje van, eltöri a gerincét, így viszonlag fájdalommentes halált biztosít. A csévélés sajnos nem ilyen, ugyanis az áldozatok a földön állnak, kötél a nyakukon, és általában daruval emelik fel őket, így sajnos hosszabb, fájdalmasabb halál jut nekik.
Bambusz-nyárs
Ázsiában volt trendi, az áldozatot bambuszcserjék fölé kötözték ki. Mivel a bambusz nagyon gyorsan nő (egy nap alatt akár 90 centit), ezért igen csúnya dolgokat tudott művelni, miközben élve felnyársalta az áldozatot. Lassú, és kifejezetten fájdalmas halálnak számított.
Kígyóverem
Egy hatalmas vermet megtöltöttek kígyókkal, majd éheztették őket. Amikor elég mérgesnek ítélték őket, meztelenre vetkőztetve belökték az áldozatot. Harminc-negyven mérgeskígyó marása bár nagyon gyors, de annál fájdalmasabb halált biztosított a delikvensnek. Egyes változatokban a verem alját vízzel töltötték fel, így még azt se nagyon látta az áldozat, honnan érkeznek a marások - mintha amúgy nem lett volna teljesen esélytelen a küzdelem.
Végszó gyanánt
Még számos més kivégzési módszer létezik, amit most nem fogok ennél jobban részletezni, szerintem ez is eléggé demonstrálja, hogy az emberi faj képzeletének kínzás terén tényleg nagyon kevés dolog szabhat határt. Bár legalább negyedekkora lelkesedést tudnánk tanúsítani humánus irányokba is.
updét: a Kimdzsong-féle kutyás hírről időközben kiderült, hogy kamu, elnézést érte. Pénteken kezdtem írni a posztot, utána már csak hozzáírtam párat, nem nézegettem az észak-koreai híreket, még egyszer bocs. Köszönöm a jelzést Szabó F. Balázsnak.
Az utolsó 100 komment: