Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Miért imádjuk a sorozatgyilkosokat és a pszichopatákat?

Miért imádjuk a sorozatgyilkosokat és a pszichopatákat?

// írta: Média Panda - kategóriák: tv, sorozat, erőszak, 18+

Untitled.jpg

Ha már nemrég kiveséztük az öt legerőszakosabb sorozatot, kanyarítsunk pár sort a következő dilemmának is.

Miért imádják  a tévéznézők és a csatornák az antihős, erőszakos, pszichopata karaktereket?

  • Dextert, aki minden részben asztalhoz kötöz valakit fóliával, és egyfajta halálangyala-MacGywerként egyszemélyes bíróság és kivégzőosztag módjára gyilkol, majd szépen feldarabolja az áldozatát, és a tengerbe dobálja?
  • Klaust és testvéreit, az ezerévesnél öregebb vámpírokat, akik poénból, erőfitogtatásból, vagy csak úgy unalomból képesek kitépni bárki szívét, mert megtehetik?
  • A Banshee antihős gárdáját, ahol mindenki vagy sittes, vagy a szervezett bünözésből szabadult, esetleg még ott nyomja? Gyilkolni pedig mindenki gyilkol, mocskosabbnál mocskosabb módon.

Szóval a tény az tény, ezek antihősök, igazi pszichopaták. De miért imádja őket a nép?

hannibal-2.jpg

A kérdés egyszerű, a válasz már nehezebb. Ha nagyon tömören akarnánk összefoglalni, akkor azért, mert a karakterek komplexebbek annál, mint hogy csak pusztán "mezei" gyilkosok lennének. A többségnek van valami olyan múltja, olyan háttérmotivációja, ami valamennyire érthetővé teszi ha nem is a cselekedeteiket, de legalább az azok mögött álló indíttatásokat.

dexter-9961-1920x12001.jpg

Dexter, a gyilkosokra vadászó sorozatgyilkos

Dexter Morgan, a látszólag birkatürelmű, csendes, visszahúzodó helyszínelő és bűnügyi laboros vérelemző történetét nyolc évadon át élvezhettük, az elején nagyobb, a vége felé kevesebb lelkesedéssel. Ebben pedig az írók szépen megismertették velünk a gyerekkori traumát, ami elindította Dextert a sorozatgyilkossá válás rögös útján. Szépen felvázolták azt is, hogyan, és milyen behatásra választja az áldozatait. Csak és kizárólag olyan embereket öl, akik "kicsúsznak" a törvény keze alól, azonban megérdemlik a halált: pedofilok, gyilkosok, bárki, aki pont kicsúszott a törvény betűje alól, valami ügyes trükkel - de bűnös.

Az évadok során Dexter komoly karakterfejlődésen megy keresztül, rideg, senkivel nem törődő gyíkemberből szép lassan érző emberré válik, megismeri a szerelmet, elkezd törődni a környezetében levő emberekkel - és ez sokszor nagyban bonyolítja a "hobbiját", a gyilkolást. Szép lassan bekúszik az ezt befolyásoló tényezők közé.

dexter_062913_1600.jpg

Miért szerethető karakter?

Dexter azért gyilkol, mert muszáj neki - ezt korán felismerte, és tudja magáról. A gyerekkori trauma elindította egy úton, ahonnan nem tudott visszafordulni. Azonban ha már muszáj, akkor olyanokat gyilkol, akik az ő belső kódja szerint megérdemlik.

A szépen ábrázolt belső vívódásai, félelmei és döntésképtelensége azonban egy alaposan kidolgozott karakterré teszik, és amikor a gyilkolásban kegyelmet nem ismerő Dexter a magánéletben olyan esetlen, mint egy kacsa a betonon, akkor nehéz nem szimpátiát érezni iránta.

o-HANNIBAL-NBC-facebook.jpg

Hannibal Lecter, a művészlelkű pszichopata

Hannibal Lecter karakterét valószínű nagyon keveseknek kell bemutatni. Egy igazi őrült, akinek bizony nem véletlenül rímel a neve a kannibál szóra. Nem elégszik meg azzal, hogy megöli az áldozatait. Sőt, még az sem elég neki, hogy általában egy kisebb műalkotás igényességével rendezi el mind a tetthelyt, mind a holttestet, akár hetek munkájával, ha szükséges - ugyanis trófeaként az áldozatok belső szerveit viszi el a gyilkosságok után, és igen - el is fogyasztja, sőt, felszolgálja másoknak. Roppant kellemetlen.

Mi motiválja?

A kíváncsiság. Hannibal legnagyobb problémája, hogy az intellektusának hála nem tekinti áldozatait semmivel jobbnak egy közönséges csirkénél. Annyival felsőbbrendűnek érzi magát, hogy abszolút nem érdeklik se a következmények, se az emberi életek. Ha valakit elég érdekesnek talál - mint Will Grahamet - akkor elszórakozik vele, de nem öli meg. És ennyi. Élvezi, hogy úgy játszhat az emberi életekkel, sorsokkal, mint egy ravasz macska az egerekkel.

hannibal-madsmikkelsenjpg-37fb437d63ca7030.jpg

Miért szerethető?

Szerény véleményem szerint nem az. De kicsit sem. Félelmetes, és igazából nincs a karakterben semmi, ami kicsit is indokolná az internet már-már beteges rajongását Hannibál iránt. Rajongás pedig van. Maga a karakter roppant intelligens, remek párbeszédekkel, Mads Mikkelsen játéka pedig egyenesen hátborzongató - de maga Hannibal Lecter, mint karakter, egy beteg állat, és pont.

the-originalsghliglg.jpg

Klaus, Elijah és Rebekah, az Originals vámpírjai

A Vámpírnaplókból leágazó sorozat legfőbb szereplői a Mikaelson család három, nagyjából ezer éves vámpírja. A sorozatban Mikaelsonék az első vámpírok az emberiség történelmében, és még az amúgyis nehezen elpusztítható vérszívókhoz képest is szokatlanul kemények: konkrétan a sorozat mitológiájában szinte nincs semmi, ami végleges, teljes halált hozna számukra.

Ez bődületes, pofátlan arroganciával párosul mindhármukban: szinte kivétel nélkül mindenkire alárendeltként, feláldozható senkiként tekintenek. Számos-számtalan flashback mutatja be, hogy Klaus az emberekben maximum ideiglenes szórakozást lát, egy másodperc bűntudatot nem okoz neki, ha valakit netán meg kell ölnie, sőt, inkább mulattatja.

The-Originals-Wallpaper-the-originals-36002532-1920-1080.jpg

Érdekes lenne megszámolni, hogy melyik Mikaelson testvér a két sorozatban ábrázolt gyilkosságok során hány emberrel, vámpírral, boszorkánnyal, vagy éppen vérfarkassal végzett. Szerintem Klaus nem nagyon állna meg a százas nagyságrendig, de lehet simán felette van. Rebekah inkább féltékenység, szerelem, vagy féltés során szedi az áldozatait, bár néha nála is befigyel egy-egy unatkozásból megkínzott, megölt halandó, Elijah általában példát statuál, bosszút áll, vagy éppen már-már diplomatikusan, a halálból hasznot húzva távolít el valakit az élők sorából.

Klaus ennél sokkal, sokkal rosszabbul áll. Nála sose lehet tudni, hogy épp mikor pattan el a húr, és töri ki valaki nyakát, tépi ki valaki szívét, vagy mar halálra valakit: gyilkol dühből, megfélemlítésből, unalomból, haszonszerzésből, ha épp úgy tartja kedve, vagy azért, hogy az erejét demonstrálja a tömegnek, és/vagy egy konkrét személynek. Gyilkol, csak mert megteheti, vagy mert éppen valakit bántani akar, azért megöli egy szerettét, csak úgy. Mert valaki mondjuk ellent mert mondani neki. Tényleg, teljesen instabil szereplő.

THE ORIGINALS15.jpg

Miért szerethetőek?

A Mikaelson család teljesen diszfunkcionális, mindhárman forrnak az ezer év alatt felhalmozódott családi sérelmektől, árulásoktól. Elijah kedvelhető karakter, mert kétségbeesetten, néha már-már erővel is, de próbálja egyben tartani a családot, Rebekah majd meghal, annyira szeretné, ha valaki végre szeretné őt, és boldog lehetne, Klaus pedig halálosan retteg attól, hogy egyszer egyedül marad, és ez párosítva a csinos kis paranioájával rengetegszer a lehető legrosszabbat hozza ki belőle.

Egyik karakter sem ép, de a monológok, párbeszédek során kellően megmutatják, hogy még ennyi év alatt sem halt ki belőlük teljesen az emberség, és a maguk erőszakos, néha csőlátású módján, de mindhárman ugyanazt szeretnék: egy igazi családot. Csak sokszor a legrosszabb módon állnak neki.

BansheeFinaleHeader.jpg

A Banshee teljes gárdája

Erről a sorozatról is esett szó a legerőszakosabb sorozatok kivesézése során. A sztoriból fakadóan rengeteg a bűnöző múlttal, vagy épp jelennel rendelkező karakter. A Banshee abban különbözik nagyon az eddig kivesézettektől, hogy itt nincsenek sorozatgyilkosok, vámpírok, vagy ilyesmi, nehezebben emészthető dolog. Itt sokkal emberibb minden karakter - még akkor is, ha egy ukrán maffiavezér a családtól megszökött lánya az illető.

De ettől függetlenül a gyilkosságok száma bizony magas. A főszereplőt az első részben még szinte meg se szoktuk, már belekeveredik egy kocsmai verekedébe, ahol minden idők egy legcsúnyább kivégzését valósítja meg egy torokba ledugott sörösüveggel. Borzalom. A városban lapuló maffiavezérek se szűkölködnek ilyen téren, bár ott főként erődemonstráció, vagy hatalomszerzés a cél. Cél viszont mindig van.

kill_banshee_sheriff_hood_albino_prison_fight.jpg

Miért szerethetőek?

A sorozat nehéz ügy abból a szempontból, hogy nincs igazán jó oldalon álló főszereplő. Csak rossz, meg rosszabb. Viszont itt is gyönyörűen meg van indokolva, hogy ki miért választja végül a gyilkosságot. A rossz karaktereknél jellemző a megfélemlítés, és a haszonszerzés, a pozitív karakterek pedig általában saját szeretteik megvédése, vagy éppen az önvédelem kapcsán futnak bele egy-egy verekedésbe, ami előfordul, hogy a rosszfiú halálával végződik.

De végső soron a motiváció, az indíttatás az, ami alapján végül a karakterektől eldől, hogy ők most vajon jók, vagy sem, és nem igazán a háttértörténet, vagy éppen a cselekedet alapján. Mert a nap végén bizony ugyanúgy képesek agyonverni vagy agyonlőni valakit, mint egy ukrán maffiavezér.

A nagy tanulság

Olyan hatalmas nagy tanulság nincs. Egyrészről a mozi és a tévé műfaja is egyre inkább érzéketlenné teszi a nézőt az erőszakkal szemben, vagyis picit csapdába kerül az egyszeri készítő: ha ebben a sávban akar kitűnni, akkor bizony több vért, hullákat és gyilkosságot kell ábrázoljon, mint előtte a többség. Márpedig egy bizonyos ponton túl ezt nagyon, nagyon nehéz megindokolni úgy, hogy ne váljon öncélúvá az egész. Legyen szó bármilyen történetről.

Másrészről viszont, ha kellően kidolgozott karakterekkel, háttérsztorival és súlyozással ábrázolják az erőszakot, akkor az igenis képes hozzátenni egy történethez. A rosszak még rosszabbak lesznek tőle, a jók meg talán jobbak, vagy éppen pont őket is lehúzza kicsit a mocsok, amiből szintén remek karakterdráma, és jellemfejlődés lehet.

Maga az erőszak a vásznon nem eredendően rossz, ha nem használják rosszul, ha nem használják bután.

3 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Túrós (törölt) 2014.04.25. 17:56:03

mert a gyilkolás elemi ösztön? duuh?

ámulookbámulook 2014.05.17. 14:43:04

Miért? Imádjuk őket? Személy szerint én ki nem állhatom az indok nélküli "csakmertmiértne?" típusú erőszakot. Az erőszaknak is csupán egy adott válaszként látom értelmét. Reakció egy azonos akcióra. Ebben az esetben kiegyenlítő hatása okán helyrebillenti az egyensúlyt ami abban az esetben keletkezik mikor egy pszichopata éppen úgy gondolja, hogy bulizik egyet egy embertársa kárára. Meglátásom szerint az ok nélküli erőszak piedesztálra emelése és dícsőitése kitermeli a valóéletben is a hasonló karaktereket. Van elég labilis személyiség ma a világban akiknek az ilyen tipusú filmek, könyvek példaként, talán biztatásként szolgálnak.

Holtsav 2014.11.08. 23:27:31

Azért Dexternél nem egészen pontos a karakterleírás. Nem a saját lelkiismerete miatt gyilkol csak rossz embereket, ő nem magától lett ilyen. Hanem a nevelőapja vitte el ebbe az irányba még gyerekkorában kvázi mentorként, egyfajta törvénykönyvet beleiktatva.