A nagy szavazás lement, Skócia egyelőre marad az Egyesült Királyságon belül. Nem lehet azonban elmenni szó nélkül a szavazást kísérő legfurcsább jelenség mellett: mindegy mire szavazol, tilos szelfizni közben.

"A szavazásnak szigorú szabályai vannak. Nem lehet szelfizni a szavazófülkében, mert eleve tilos fényképet készíteni odabent, a titoktartás miatt" - nyilatkozta Mary Pitcaithly szavazóbiztos.

Bizony bizony, a 90-es években is legalább úgy őröltek a magyar bulihengerek, mint manapság, és ott is simán előfordult az, hogy fintorgó arccal kiabáltuk az önkéntes DJ irányába: "Jaj ne már, megint ez? Mindenhol ez megy!" Nagyon sok olyan szám van, amiket ma már jóleső nosztalgiával hallgatunk, vagy épp rázzunk a fejünket, hogy mégis hogy lehetett ez régen menő. Most összekapartunk tíz darab ilyet a magyar zenéből.

Yasutomo Ihara egyike azon embereknek, akiknek senki nem ismeri az arcát, de tuti, hogy látta már a tévén: a Power Rangers és a Kamen Rider sorozatokban volt kaszkadőr, tehát amikor álruhában csapatták hőseink a verekedést és ugra-bugrát, általában őt láttuk sisakban és fura ruhákban. És hogy mit csinált a sorozat után? Betörőnek állt. Nem is akármilyen betörőnek.

Bár a mélytengeri rejtőzködés királya továbbra is Godzilla (I want to believe), azért nem árt lecsekkolni, milyen más állatok lapulnak még odalent - van egy pár bizarr darab. Most pontosan tizenkettő, plusz egy. Az egyik úgy néz ki, mint egy mérges vécécsésze fogakkal és szemekkel, a másik meg mint egy úszó, megolvadt emberi fej. Ja, és akkor van egy, ami nagyobb, mint a ház, amiben lakom. Mélytengeri rettenetek rettenetek hátán.

Újabb ékes példa Hollywood végtelen kreativitására. Eddig is volt már pár szitu, ahol kiszúrtam ezt a pózt, de a jelek szerint sokkal többször fordul elő, mint gondoltam, és nem is minden filmben szúrtam ki. A Scott Pilgrim vs. the World pl. átcsúszott a rostán, de Scarlett Johansson feszülős ruhába bújtatott teste is megzsírozta annyira az agyam, hogy ne akadjon meg ilyen apróságokon. Kellemetlen.

Gondolom, hogy ennél amúgy sokkal, sokkal több Three Point Landing van a sorozatok, filmek és videojátékok világában, és totál lehetetlen egy videóba bevágni mindet, de sebaj. Elvégre manapság már semmi sem eredeti, nem?

Egyébként Batman és Iron Man esetében még tökre van értelme is a dolognak: ők sima, natúr, "normális" emberek, csak van rajtuk egy páncél. Ha ők landolnak a magasból a földre, akkor tök jogos a betérdelés, meg támasztás. De mondjuk pláne azoknál a szuperhősöknél tökre bűzlik az egész, akik tudnak repülni. Azt hinné az ember, hogy nekik már van annyi rutinjuk, hogy egyszerűen ne toljanak túl egy sima landolást. De nem. Sőt, a póz nem csak a filmeken, hanem a posztereken is fertőz.

Jó, persze érthető a használata az egész térdelős dolognak: tök látványos póz, a hős kicsit esendőnek látszik, ugyanakkor már érződik, hogy megy gyakni. A landolás szép, a kicsit megremegő kamerával jól passzol, a néző bólint, határozott tompa puffanás, popcorn. Szeretjük, megszoktuk, mindig beválik - szóval miért ne használnák?

Azért, mert a készítők által felvázolt világban nem feltétlen logikus lépés a hős részéről. Míg Thor vagy épp Superman tökre megengedheti amúgy magának, hogy térdelve csúnyán nézzen a rosszfiúkra, addig mondjuk Batman, vagy épp Daredevil sokkal kevésbé, mert nekik azért máshogy esik egy sima pisztolylövés, mint a kripton golyóálló bőrű kockahas bajnokának. Pláne ha még áldoz három másodpercet arra, hogy nézze a talajt, aztán hirtelen felszegje a fejét, mint a videóban sokan. Ha én bankot rabolnék, és beugrana elém a tetőről Batman, aztán elkezdené nézni a padlót öt másodpercig, valószínű nem várnám meg, amíg végez vele.

És persze, szuperhősös filmek kapcsán ilyenekkel kötekedni tök hülyeség, van abban nyilván ezer más sokkal, sokkal nehezebben hihető momentum, csak ezek olyan dolgok, amik azért tudják szúrni az ember szemét. 

Cliff Young nem volt éppen egy tipikus maratonversenyző. A szikár, 61 éves ausztrál krumplifarmernek, aki az anyjával élt, még egy pár futócipője sem volt. Ezért amikor 1983-ban benevezett a világ egyik legkeményebb, legrettegettebb ultramaraton versenyére, az egy hetes, 875 kilométeres Sydney-Melbourne távra, mindenki kiröhögte. Young konkrétan közröhej tárgya volt a versenyzők és a közönség körében.

Az idős farmer rendhagyó módon edzett: a teheneit kergette a farmján. Gumicsizmában rohangált fel és alá, a műfogsorát pedig kivette, mert túl sokat zötykölődött. Amikor elérkezett a verseny napja, tíz ifjú atlétával együtt állt oda a rajtvonalhoz, akik egytől-egyig ki voltak tapétázva a szponzorok hirdetéseivel. Young egy pár olcsó sportcipőben állt mellettük - élete első ilyen cipője - és egy kopott susogós nadrágban, amibe lyukakat vágott, hogy jobban szellőzzön.

A rajt után a fiatal futók úgy hagyták ott az idős farmert, mintha egy helyben állt volna. Csigalassú tempóban vánszorgott, a kezei esetlenül kalimpáltak az oldala mellett. A nézők attól tartottak, hogy ott fog összeesni. Youngnak volt azonban egy nagy előnye: nem volt szüksége alvásra. Évtizedekig pásztorkodott, amitől nem csak hihetetlenül erős lett az állóképessége, de megszokta azt is, hogy sokáig egyáltalán nem alszik, vagy csak nagyon keveset. Mikor a versenytársai éjjel megálltak aludni, az öreg farmer egyszerűen behozta őket, és elkocogott mellettük, mivel összesen két órát aludt az első este. Már az első éjjel lehagyta őket, és utána nem is értek a nyomába.

Két nap alatt a farmer összesen 3 órát aludt, és 321 kilométert futott. A célbeéréskor két nappal döntötte meg az előző rekordot, és a következő futó tíz órával utána esett be a célvonalhoz (az összes versenyző megdöntötte a verseny előtti pályacsúcsot). Tízezer dollárt nyert a mutatvánnyal, de az nyilatkozta, hogy nem a pénzért csinálta, sőt, a pénzt szétosztotta az utána beérkező öt versenyző között.

Az eset után kvázi nemzeti hős lett, és még egy huszonéves feleséget is összeszedett. Cliffy néven filmet is készítettek róla. Ausztráliában külön szobra van, egyes iskolák évente rendeznek futóversenyeket megemlékezés gyanánt, feldolgozták már gyerekkönyvben is a történetét. 1997-ben (76 évesen!) megpróbálta megdönteni Ron Grant csúcsát Ausztrália körbefutásában.

Tehát 76 évesen körbe akart futni egy kontinenst, gyorsabban, mint előtte bárki. A 16000 kilométeres távból le is futott 6520-at, de fel kellett adja a versenyt, mert az egyetlen segítője lebetegedett a rekordkísérlet alatt. 2000-ben szintén világrekordot állított be, ő volt a legidősebb futó, aki végigcsinált egy hat napos futóversenyt. 1973-tól haláláig vegetáriánus volt, 81 évesen hunyt el rákban. 

Forrás

Szögezzük le az elején: imádok Budapesten lakni, ahogy a valószínűleg a legtöbb olvasó is, és sokkal nehezebb lenne azt összeszedni, hogy mi a jó a fővárosban, mert bőven hosszabb lista lenne, mint hogy mit utálok benne. Lehet hamarosan összeírom azt is majd. Viszont csak azért, mert összességében imádom a várost, még nem lehet elmenni amellett, hogy igenis vagy egy pár olyan tulajdonsága, amit ki nem állhatok.

A National Geographic kiadott egy remek könyvet gyerekeknek, 5000 érdekes tény (mindenről) címmel. Magyar nyelven sajnos nem tudom, elérhető-e, én nem találtam meg. Viszont külföldön már több kis apró válogatás is megjelent belőle a neten, így most összekapartam egy párat, kis egy mondatos érdekességek a világ minden tájáról, minden területről.

Egy nepáli férfi halálra harapott egy kobrát, miután az megmarta. Úgy tűnik, komolyan vette a szemet szemért mondást.

Egy nepáli újság, az Annapurna Post számolt be róla, hogy egy Mohamed Salmo Miya nevű férfit megmart egy kobra miközben a rizsföldön dolgozott, mire emberünk üldözőbe vette a kígyót, elkapta, és addig harapdálta, amíg az állat bele nem halt. Te jó ég.

"Egy bottal is agyonverhettem volna, de inkább a harapás mellett döntöttem, mert nagyon mérges voltam." - nyilatkozta az 55 éves Miya, aki egy kis faluban él nagyjából 200 kilométerre Nepál fővárosától. A kígyó nepáli nyelven egy "goman" volt, vagyis egy pápaszemes kobra.

A rendőrség nyilatkozata szerint a férfit a faluban ápolták az eset után, nem volt közvetlen életveszélyben, továbbá nem indul ellene eljárás, mert a megölt kígyó nem veszélyeztetett állat Nepálban. Mennyire kell ahhoz őrültnek/dühösnek lenni, hogy miután megmar egy kígyó, még utána rohanj, elkapd, és széjjel harapd, mint egy pitbull? Azt hinné az ember, hogy ilyen csak ultra-zsékategóriás akciófilmekben fordul elő.